A hemorrhágiás cystitis (HC) kifejezés alatt azon állapotokat értik, amelyeknél megfigyelhető a húgyhólyag gyulladása és a nyálkahártya vérzése. Ilyen értelemben, az olyan betegségekre, ahol nincs bakteriális fertőzés, sok szakértő a „cystitis” kifejezést használja, mivel ezen állapotok fenotípusa (megjelenése) nagyon hasonló. Maga a vérzés lehet mikroszkopikus (1. osztály), szabad szemmel megfigyelhető (2. osztály), szabad szemmel megfigyelhető apró vérrögökkel (3. osztály), illetve vérzés olyan méretű rögökkel, amelyek akár a vizelet kiürülését is blokkolhatják (4. osztály).1 A vérzés mellett a legjellemzőbb tünetek a következők: gyakoribb vizelés, illetve fokozott, sürgető inger, nocturia (éjszakai vizelés), fájdalom (különösen vizelés közben), illetve a húgyhólyagműködés kontrolljának az elvesztése. Komplikációként gyakran fertőzések is jelentkezhetnek.
Egyes baktériumok is okozhatnak hemorrhágiás tüneteket, ám a legtöbb páciens esetében az antibiotikum kezelés hatásosnak bizonyul, ezért e fertőzések ritkán vezetnek krónikus vagy visszatérő HC-hez. Egyes az iparban használt vegyszerek (mint az anilin vagy a toluidin) is kiválthatnak hemorrhágiás cystitist, de a tünetek, amint a páciens már nincs kitéve a kérdéses anyagnak, rendszerint alábbhagynak.2 Néhány vírus is okozhat HC-t. Ez a típusú cystitis többnyire nagyon fiatal korban jelentkezik (és pár nap alatt magától is elmúlik), vagy akkor, ha a beteg immunrendszere kórosan legyengült (például csontvelő, vagy veseátültetés után).3
Mindazonáltal, a két leggyakoribb helyzet, amikor a hemorrhágiás cystitis jelentkezik, az onkoterápia szövődményének tekinthető: kemoterápiát vagy sugárterápiát követően alakulhat ki. E két állapotot nevezik kemoterápiás cystitisnek (chemo-cystitisnek), illetve sugárterápiás cystitisnek (sugárcystitisnek) is. Megjegyzendő, hogy országonként és szerzőnként is változó, hogy hol mit értenek a hemorrhágiás cystitis alatt. E helyen a fogalmat a kétféle onkoterápia szövődményeként jelentkező állapot összefoglaló neveként használjuk.
Van néhány olyan kemoterápiás szer, amely gyakran okoz hemorrhágiás cystitis-t. E szempontból különösen az oxazafoszforin vegyületcsoport képviselői, így a ciklofoszfamid és az ifoszfamid veszélyesek. Mindkettő elterjedt a kemoterápiás protokollokban, mint a szolid tumorok és a limfómák kezelésére használt drogok.4.5
Ha a 10 az Egyesült Államokban (és feltehetőleg a világ más részein is) leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedést nézzük,6 azt láthatjuk, hogy a ciklofoszfamidot, illetve az ifoszfamidot rendszeresen használják a következő rosszindulatú betegségek terápiájában (a gyakorisági sorrend zárójelben feltüntetve): emlőrák (1.), tüdőrák (2.), húgyhólyagrák (6.), Non-Hodgkin limfóma (7.), leukémia (10.) Ez utóbbinál a hemorrhágiás cystitis kialakulásának esélye 30%.7 Továbbá az is megemlítendő, hogy HC-t nem csak ez a két kemoterápiás szer okozhat.
Ami az említett anyagokkal kezelt pácienseket illeti, ellentmondásosak az adatok, hogy milyen eséllyel alakul ki náluk hemorrhágiás cystitis. Az incidenciát 7–53% közé teszik, súlyos vérzés e csoport 0,6–25%-ánál jelentkezik.8 Gyakran az határozza meg, miként végezzék az onkoterápiát, hogy mi az a drogmennyiég, amit még nem vált ki toxikus hatásokat a húgyhólyagban. Sugárcystitis a medencetájék radioterápiáját követően az esetek 11–20%-ában jelentkezik.9
A tünetek már a ciklofoszfamid, illetve az ifoszfamid első dózisát követően jelentkeznek, és általában 4–5 napig tartanak.10 Ugyanakkor, egyes anyagok, mint a buszulfán, évekkel a terápiát követően is kiválthat cystitist.11 A radioterápia mellékhatásaként sugárcystitis pedig akár 10–20 évvel később is jelentkezhet.12
A jelenlegi irányelvek a megelőzés fontosságát hangsúlyozzák. A leggyakrabban használt módszerek a hiperhidratáció, a hólyagöblögetés (fiziológiás sóoldattal, lúgosítással vagy a nélkül), nagynyomású oxigénterápia, illetve mesna (amely egy szulfhidril vegyület) vagy a GAG-réteget regeneráló nátrium-hyaluronát instillálása.13,14,15,16 Ezek hatásosságát illetően azonban az adatok ellentmondásosak.
Az irányelvek abban is egyetértenek, hogy a diagnosztizálást követően a javasolt kezelés az állapot súlyosságának függvénye kell, hogy legyen.17,18 A hemodinamikai stabilitást (a véráramlás stabilitását) mindenképpen fenn kell tartani, ezért gyakorta vértranszfúzióra is szükség van.
Enyhe esetekben a hidratálás, az intravénás vízhajtás, a fájdalomcsillapítás, illetve az antikolinerg hólyaggyógyszerek elegendőek. A húgyhólyag rendszeres átmosása is hatásos.
Súlyosabb esetekben – más módszerek mellett – előtérbe kerül az intravezikális kezelés is. A kemocystitis terápiája általában néhány napig, míg a sugárcystitisé hat hónapig, vagy még tovább is eltarthat.19 A vérzés gátlására számos anyagot használnak. A lizin aminosavhoz hasonló aminokapronsav gátolja a plazminogén aktivációját és serkenti a véralvadást.20 Az alum (amely egy alumínium-foszfát vegyület) fehérjekicsapódást okoz és csökkenti a hajszálerek áteresztőképességét.21 Az ezüst-nitrát kémiai koagulációt vált ki.22 A súlyosan mérgező formalint ma már csak akkor alkalmazzák, ha a páciens semmilyen más kezelésre nem reagált, még a vérző nyálkahártya területek leégetésére sem.
Az elmúlt években a HC kezelésében a figyelem a GAG-réteg helyreállítása felé fordult. Használtak már hyaluronsavat, chondroitin-szulfátot és pentozán-poliszulfát nátriumot is e célra.23,24,25 Próbálkoztak már prosztaglandin és ösztrogének alkalmazásával is, bár az eredmények ellentmondásosak.26,27,28
A GAG-réteg helyreállítását célzó anyagok instillációjára hatékony eszköz lehet az UroDapter® alkalmazása.